December...mécses ég...előkerül a horgolt vállkendő ...sült almát eszegetünk...és hátamon érzem gyermekkorom cserépkályhás kucorgós melegét...azt a jó illatú meleget...
A szomj nagy...és újra Rilke.
Teleim asztalán mindig ott van.
Ime a kertek, mikben hiszek még,
mikor halványul a virág,
kihúnyt a lomb s a kavicsra esték
csendje csobog a hársakon át.
"mint a régi iniciáléfestő, aki
VálaszTörlésa gyertya lángjánál vakoskodva
egész kis kertet rajzolt a nagy
kezdőbetű köré, melyben maga
a betű úgy veszett el, akár
temető sarkában a kiirthatatlan
repkénnyel benőtt sírlap és sírkő,
úgy kellene a vers minden betűjét
leírni, hogy ha elhagyja a szem
és a kéz, a kertben magát mégis
megtalálja, s olyanok legyenek
a betűk, mint a szeretők: ha te
egy napra elhagysz engem, én
két napra hagylak el téged."
Schein Gábor
Utána néztem, ki a szerző...csodás, amit idéztél tőle. Köszönöm !
VálaszTörlés