Az év utolsó napján

A szeretésen
kívûl minden emberi
tett: romépítés.

A csönd színpada

advent van , és hó esik

egy fiúról, és egy lány is ott

 kopott koszorú, régi emlék

és a tegnap este

Cabírianak éppen ilyen volt

turkálós burberry a kabát

és Pilinszky beszélget Sheryl Suttonnal

hogy mi kell még a csodához ?

Kegyelem

Együtt lehetnénk

Tegnap este Lázár Ervin könyvét olvastam, A négyszögletű kerek erdőt. Elbűvölő adventi mese ez. Mindannyiunkhoz be-bekopogtat Szomorúság...és szomjazzuk a mi Négyszögletű  Kerek Erdőnket...ahol befogadnak , elfogadnak bennünket olyannak, amilyenek vagyunk...és úgy ahogy vagyunk, mi különc elkóborlók közösségre találunk.

Anna Gavalda letisztult stílusa, akár a meséké. Nagyon szeretem Együtt lehetnénk című könyvét. Ugyanarról szól, mint Lázár Ervin meséje.

" Camille erősen szorította karjukat. Az egész lelki egyensúlya itt volt. Ma. Nem tegnap, nem holnap, hanem itt és ma. Éppen itt két gyöngéd könyök között.

A sovány magas kicsit lehajtotta a fejét, a kis köpcös a szakadozott zsebébe süllyesztette a kezét.

Bár nem voltak tudatában, mindketten ugyanarra gondoltak : mi hárman, itt és most, együtt-mindent bele ! "

Álmodni odaadottan...

Álmodni annyi, mint az egészben maradéktalanul elolvadni. Heidegger Mozartot Isten lantjának nevezte. Ezen a lanton olyan zene szól, amelyben nincsen ellenállás. Odaadottnak tudja magát, és zenéje tulajdonképpen semmi egyéb, mint továbbadja azt, amit befogadott. Sehol nem ütközik, még csak nem is súrlódik. 

Íme a kertek

December...mécses ég...előkerül a horgolt vállkendő ...sült almát eszegetünk...és hátamon érzem gyermekkorom cserépkályhás kucorgós melegét...azt a jó illatú meleget...

A szomj nagy...és újra Rilke.

Teleim asztalán mindig ott van.

 Ime a kertek, mikben hiszek még,

mikor halványul a virág,

kihúnyt a lomb s a kavicsra esték

csendje csobog a hársakon át.