Tegnap este Lázár Ervin könyvét olvastam, A négyszögletű kerek erdőt. Elbűvölő adventi mese ez. Mindannyiunkhoz be-bekopogtat Szomorúság...és szomjazzuk a mi Négyszögletű Kerek Erdőnket...ahol befogadnak , elfogadnak bennünket olyannak, amilyenek vagyunk...és úgy ahogy vagyunk, mi különc elkóborlók közösségre találunk.
Anna Gavalda letisztult stílusa, akár a meséké. Nagyon szeretem Együtt lehetnénk című könyvét. Ugyanarról szól, mint Lázár Ervin meséje.
" Camille erősen szorította karjukat. Az egész lelki egyensúlya itt volt. Ma. Nem tegnap, nem holnap, hanem itt és ma. Éppen itt két gyöngéd könyök között.
A sovány magas kicsit lehajtotta a fejét, a kis köpcös a szakadozott zsebébe süllyesztette a kezét.
Bár nem voltak tudatában, mindketten ugyanarra gondoltak : mi hárman, itt és most, együtt-mindent bele ! "
Gavaldának én is most fogok nekiállni! Most még lendítettél is rajtam! A kép nagyon szép Rólad!
VálaszTörlésIgen, eszterdának igaza van! Tényleg gyönyörű vagy a képen! És olyan meghitt, de szomorkás.
VálaszTörlésGavaldától nov-dec táján olvastam a Szerettem őt regényét. Nekem olyan fele ilyen, fele olyan érzésem volt utána, de lehet hogy ezt a regényt is elolvasom, hogy valahova billenjen a mérleg nyelve :)